Credit Suisse-3.rész

Példaképek - 3. rész

Vannak példaképeid - a sportban, vagy más területeken?
Sokan erre a kérdésre a szüleiket mondják, ezen mindig mosolyognom kell. A szülők egyszerűen a szülők, kezdetben ők a legfontosabb emberek az életben és ennek megfelelően nem kell ideáloknak lenniük.

Mi volt a legfontosabb, amit a szüleidtől kaptál?
Valószínűleg a nyitottságomat a világra. Már 13 éves koromtól sokat utaztam, szóval biztos, h a tisztelet más emberek iránt is fontos volt. Apukám volt, aki inkább követelt, anyukám volt a lágyabb, aki vígasztalt, ha honvágyam volt, vagy nem voltam jól.

Kik voltak a példaképeid a teniszben?
Inspirációt jelentett a teniszkarrieremben Stefan Edberg és Boris Becker, olyan jó akartam lenni, mint ők, Wimbledont nyerni.

De úgy tűnik, ők nem formálták döntően a teniszedet?
Bizonyos dolgokat biztos ellestem tőlük, vagy kipróbáltam. Alapvetően fontosnak tartom, h az embernek kifejlődjön a saját stílusa. Ki lehet próbálni dolgokat, amiket az ember másoknál látott, de nem szabad azokat egyszerűen lemásolni, hanem integrálni kell ezeket a saját játékba.

Kik az ideáljaid a tenisz világán kívül?
Michael Jorden. Korábban én is elég jól kosaraztam és még ma is szívesen megnézek néha 1-1 meccset.

Időközbe már a minden idők legnagyobb sportolóiról folyó vitákban együtt emlegetnek Mohammed Alival és Michael Jordannel. Milyen ez számodra?
Ez valami különleges. Már az is speciális volt, amikor több sikert értem el, mint Edberg és Becker. Mindig hihetetlen, amikor tudatosul bennem, h milyen sokra vittem a teniszben és hogy időközben tényleg ilyen nagyságokhoz mérnek. Annak is örülök, h ezáltal hozzájárulhatok ahhoz, h a tenisz népszerűbb legyen.

Megismerkedtél már Mohammed Alival, talán az egyik díjkiosztón?
Nem, eddig még nem. Ahhoz meg fiatal vagyok, h a tv-ben láthattam volna élőben valamelyik meccsét. De persze sokat hallottam róla - mindenek előtt a híressé vált mondásait - és sok csúcspontját láttam a karrierjének. Ő nagyon polarizált, de pont ezt csodálom benne, főképp, h sikeres sportoló volt.

Te vagy a világelső teniszező és a játékosszövetség szóvívője. Milyen számodra egy jó vezető?
Valahogy mindig is bennem volt egy kicsit a vezető, akár a fociban, vagy az iskolában. Gyakran magamra vontam a figyelmet és soha nem volt kellemetlen a középpontban állni. Bár kezdetben elég félénk voltam, de ez a tenisz által megváltozott. Egy jó vezetőnek, akkor is elől kell állnia, ha nehéz idők jönnek, ahogy megbírkózik a válsággal, az emeli ki a jó vezetőt a többiek közül. Biztos, h nagy önbizalommal kell rendelkeznie. Nem csak a teniszben és az alapítványomban töltök be vezető pozíciót, hanem a csapatomban is, mindig látom, h milyen fontos egyrészről világos irányt adni, másrésztől mindig odafigyelni a többiekre és nyitottnak lenni a kritikára.

Hogy írnád le a vezetői stílusodat?
Nagyon nyugodt nálunk a hangulat, gyakran beszélgetünk, vitázunk nyíltan. Az átláthatóság nagyon fontos számomra. Már szinte vakon megbízunk egymásban.

Az az időszak, amikor nem minden volt optimális, visszatekintve biztos izgalmas volt.
A sikerben minden rózsaszínnek tűnik, a válságban minden nehéznek. A 2008-as nehéz időkben el jött az a pont, amikor mindent pontosan elemeztem és arra jutottam, h a munkám jó volt és hogy helyesen cselekedtem. Ennek megfelelően kapaszkodtam a csapatomba is, de ezek az állandó ellenőrző kérdések a munkáddal a kapcsolatban fontosak, ennek megfelelően már a válság előtt is feltettem őket.

Nem volt személyi csere a csapatodban?
A masszőrömet egy fizikoterapeutára cseréltem, de ezt mindenképp megtettem volna a hátproblémáim miatt.

Fociban először az edzőt cserélik le, ha elmarad a siker.
Az edző minden sportágban nagyon vitatott figura, de senki nem tudja pontosan, h mennyiben felelős a sikerért vagy a sikertelenségért, mert végül mindig a sportoló az, akinek hoznia kell a teljesítményt. De a tenisszel ellentétben a fociban az edző a meccs közben is tudja befolyásolni az eseményeket, a szünetben újraértelmezheti a taktikát, játékost cserélhet, ha egy edzőt lecserélnek, újra osztják a lapokat, mindenki új esélyt kap, a kispadon ülők is, miközben a kezdőjátékosok kicsit elbizonytalanodhatnak, ami új, pozitív impulzust adhat. A teniszben is ez lehet a helyzet, mert az ember az új edzőnek be akarja bizonyítani a tudását, de a hatás soha nem olyan nagy.

De ennek ellenére az edző a teniszben is fontos.
Egy egyéni sportágban, mint a tenisz a kapcsolat sokkal direktebb, közvetlenebb. Tulajdonképpen együtt élsz az edződdel, napi 3x vele eszel. Egy teniszedző valószínűleg egy hét után jobban ismeri a játékosát, mint egy fociedző a csapatát 10 év után, szóval ez alig összehasonlítható. Nem sokkal azután, h 2003-ban világelső lettem nem volt edzőm és managmentem sem. Mindent magamnak kellett csinálni a szponzorokkal való tárgyalásig bezárólag. Ez nagyon tanulságos időszak volt, ahol megtanultam döntést hozni.

Mi lehettél volna még?
Talán profi focista. Juniorként elég jó voltam, de aztán döntenem kellett, a kettő nem ment együtt. Szerencsére soha nem kellett igazán feltennem azt a kérdést, h mit csinálnék szívesen, ha a tenisz nem jönne össze. 14 évesen elmentem otthonról Ecublens-be, a teniszcentrumba, ha nem lettem volna sikeres, visszamentem volna és fel kellett volna tennem magamnak ezt a kérdést.

Olvastam, h szívesen lettél volna rocksztár.
Persze. De azért inkább egy másik sportágban lennék szívesen sztár. De egyébként egy rock együttes énekese és egy teniszező között sok hasonlóság van, kezdve az inspirációnál a rajongókkal való kapcsolatig. A reakció a teniszben is nagyon közvetlen és időnként arcon találja az embert.

De hangszeren nem játszol.
Nem, már nem. Korábban zongoráztam, sőt órákat is vettem.

Azt mondod szívesen és jól kosaraztál és fociban is tehetséges voltál. Úgy tűnik, h komoly labdaérzéket örököltél.
A labdás sportágaknak nagyon extrém a dinamikájuk, az a mód, ahogy a labda több-kevesebb pörgéssel felugrik, ahogy különböző felületeken gurul - ezek mind olyan tapasztalatok, amiket az ember már nagyon korán a szükséges koordinációs képességekkel együtt megszerezhet és akkor ez örökre megmarad benned, ezért igazán fontos, 10 éves kor előtt elkezdeni a teniszt.

De a teniszben nincs is közvetlen kapcsolat a labdával.
Az ütő olyan, mint a karod meghosszabbítása - ilyen értelemben van.

Maradjunk a focinál. Mivel édesanyád Dél - Afrikából származik, a VB-n abban a kellemes helyzetben vagy, h 2 csapatod is van. Kapcsolatban állsz a dél-afrikai csapattal?
Tulajdonképpen nem. Másrészről ilyen tornákon kicsit mindig a hazai csapat oldalán állok, ha nekik jól megy, vhogy a lelkesedés jobban átragad mindenkire. Ez szuper volt Dél Koreában és Németországban is, de