Rengeteg interjú, és cikk készült az Ao után, amiket krumplicukor remekül összefoglalt:

Fed tegnap a meccs után hajnal egyig még interjúkat adott, majd visszament a szállodába, ahol Myla éppen fent volt (ezért jó a kettő, mert legalább az egyik biztosan), úgyhogy örömködött neki egy keveset, majd a szálloda egy másik részében buli, 30-40 fővel, kaja, pia, DJ reggelig.

Majd másnap interjúk, fotózás, és teljesen elégedett, nyugodt Fed, nem a Napsütéses, hanem valami más. Olyasmi, ami csak ritkán adatik meg az embernek az életben, szóval élvezze ezt most ki nagyon.
Bár már most tart egy kicsit attól, hogy mi lesz akkor, ha a gyerekek elkezdenek járni.

De nagy általánosságban Fed-földön most mind családilag, mind teniszügyileg minden szép és jó. Fed szerint az elmúlt két szűk esztendő után, most végre úgy játszott, ahogy 2007 óta nem:
“Azt hiszem, az elmúlt két hétben talán az egyik legjobb teniszemet játszottam, különsen a tegnapi Murray elleni döntőben. (…)
Úgy érzem, hogy a lábmunkám visszajött. Úgy gondolom, hogy korábban már jó volt, de 2008-2009-ben visszaesett. Most úgy érzem, hogy újra jó. A fonákom olyan, mint amilyennek szeretném, a tenyeresem is újra a régi, amikor nem volt annyira jó a lábmunkám, akkor ez sem működött olyan jól. Folyamatosan támadnom kellett, mert tudtam, hogy nem elég jó a védekező játékom, és emiatt a tenyerest is állandóan erőltetnem kellett. Most már nem kell ezt csinálnom, mert újra van  önbizalmam. ”

Ha már ilyen sikeresen túljutott ezen a két rettenetes éven, akkor vissza is tekintett rájuk. Megbocsátó nosztalgiával
“A betegség lelassított, talán nem olyan nagyon, de arra elég volt, hogy  kétségeim legyenek, hogy fogom-e bírni, az egész helyzettől kétségeim voltak, úgy éreztem, hogy lehet, hogy többet már nem leszek olyan sikeres.
De nem volt baj, hogy ezen keresztülmentem, mert senkinek sem lehet könnyű a karrierje. Mindig keresztül mész nehezebb és jobb időszakokon, de azt hiszem, hogy erre fel voltam készülve. Ezért volt az, hogy amikor nehéz volt, akkor is tudtam élvezni, és nyugodt tudtam maradni, mert amikor jól mennek a dolgok, akkor is állandóan azt kérdezem magamtól, hogy jól csinálom-e. Akár az erőnlétemről, akár az edzésekről van szó, mindig azt kérdezgettem Mirkától, és az edzőmtől, hogy hogyan tudnék még fejlődni? Így amikor nehéz időszakok voltak, akkor is csak ugyanezt folytattam.”

Fed + Sev = Mindörökké
“Sokat beszélgetünk [Severinnel] arról, hogy mit kell változtatni, miben kell fejlődni, hogyan akarunk gyakorolni. Ő ugyanúgy látja a játékommal kapcsolatos dolgokat, mint én. Akkor is ott volt, amikor nehézségeim voltak. Elmondtam neki, hogy hogyan érzek a játékommal kapcsolatban, és felépítettünk egy tervet, hogy hogyan lehetne újra jó irányba változtatni a dolgokat. Jó érzés volt, különösen neki, hogy hittem benne.”
Ezt oszd be Sev, a következő néhány évtizedre