Megis hoztam az interjút. Plusz találtam még egy képet a sajtótájékozatóról.

„Néha már fáradt vagyok és vannak kisebb sérüléseim, de ez a velejárója, annak hogy próbálok mindennel egyszerre boldogulni: a szponzorokkal, a médiával, a tornákkal, a nyomással, az elvárásokkal és az utazással. Ezeket nehéz egyensúlyba tartani főleg most a családommal és a két gyerekkel. De ezek jó problémák. Én vagyok most a legboldogabb ember a világon, de ez még érdekesebb lesz, mert a gyerekek nevelésével az elkövetkező évek nem lesznek könnyebbek.”

Sok gyereknek a példaképe. Bálványozzák őt. Vajon mi juthatta el ide?

„Talán a jó modor. Ez az, amit a szüleim tanítottak nekem. De a végén én elkezdtem csodálni a példaképeimet, ahogy teniszeztek. Szóval ez attól függ, hogy honnan nézzük. Szóval, ha én példakép vagyok az nagyon hízelgő, főleg a pályán lévő viselkedésem miatt és, amiatt ahogy játszom. Próbálom inspirálni a fiatal játékosokat. De ez attól függ, hogy milyen szempontból nézed, és kinek próbálod meg átadni. Boldog vagyok, hogy a világ minden részén vannak rajongóim- fiataloktól kezdve az idősekig.""

Lehet, az hogy a rajongók szeretete már átlép egy vonalat. Az ő megszállottságuk már beleronthat egy sportoló privát életébe. Mindennek van határa de, sokan vitáznak emiatt hiszen, a közönség fizet a jegyekért, és ezzel azt hiszik, hogy joguk van tudni mindet a sportolókról. Mi a véleményedet neked erről?

„Szerintem mostmár más világot élünk, mint 20 éve. Ma már az internet és a média hatalmas, ha egy cikket vagy egy blogot megírnak azt nagyon gyorsan közzé, lehet tenni. Nem félek, mert nem takargatok semmit (nevet) de ha például valaki, csinál egy képet rólam, miközben ebédelek az egy pillanat alatt körbe, jár a világon, hiszen nagy a kíváncsiság. Szerencsére Svájcba és Dubai-ba a rajongás mérsékelt. Normálisan tudom élni az életemet. Boldog vagyok hogy ez még mindig lehetséges nekem."

Saját fordítás! © Copyright ©