Hoztam az interjúnak az elejét. Majd holnap hozom a többit. :)  A videó elején látszik, hogy ez  2010 októberi interjú. Érdekes, hogy csak most hozták ki.

Lefordítottam a többit. Csak kattintsatok a bővebbenre és ott láthatjátok. :)

Mi a titka a világ egyik legsikeresebb teniszezőjének? A Credit Suisse rendezvények, Roger Federer elmondta a dolgozóknak, hogy ő küzd meg a kihívásokkal.

Előkészület: „Hát ez olyan, mint a suliban. Ha visszagondolunk, amikor elmentünk a suliba és készültünk a dolgozatra, és aztán kiosztották a dolgozatot,- ha készültél rá akkor nem pánikoltál. Nálam ugyanez van. Ha nyerésre vagy vesztésre állok, akkor is a játékom menetére figyelek. Mit is akarok csinálni? Aztán azt megpróbálom.

Célok: „Azt hiszem az nem elég, hogy szeresd a sportot, és aztán kimenj és nyerj. Nem olyan egyszerű. Kitűzött céloknak kell lenniük. Azt kell mondanod magadnak ’Oké mik a céljaim rövidtávra? Mik a céljaim hosszú távra?’ Aztán ahogy szinte mindent megcsináltam -  Akkor csak ki kéne mennem a teniszpályára és azt mondani ’Csak legyünk spontán és üssük meg a labdát. Kit érdekel? ’ Nem így fogsz meccset nyerni, mert ezek csak behatárolások, és neked tökéletesen kell tudnod, hogy mit akarsz csinálni, és mit akarsz elérni. Nálam, nem működne semmi, ha nem lennének céljaim és terveim. Ezek nélkül nem tudnék versenyezni rendesen.”

Veszteségek: „Kis tornákon, el kell fogadni a dolgokat és azt mondani: ’Oké, itt kikaptam, de tudok javítani a dolgokon. Nem vagyok boldog, de egyszer-kétszer el tudom viselni a veszteséget’. Sosem félek attól, hogy kikapok de, azt tudnod kell, hogy ez veled is megtörténhet.”

Erősségek: „Emlékezz, hogy honnan jöttél és hogy mik az erősségeid. Számomra ez nagyon fontos. Mindig hittem az erőmben – akár teniszben, akár a személyiségemben – és javítok is rajta folyamatosan. Sok ember érzi úgy javítaniuk, kell a gyengeségeiken. Nem tudom, hogy van az üzleti világban, de a teniszben, ha javítasz a gyengeségeiden, akkor talán összességében jobb lesz, de elvesztheted a veszélyes és jó fegyvereidet. Azt hiszem, ez néha kapcsolódik az üzleti világhoz. Ezért szeretek javítani az erőmön. Ez a stratégia mindenféleképpen segít a karrieremben.”

Javulás:  „Azt hiszem ezt az egy dolgot, mindig megpróbálom, még amikor nagyon jó formában vagyok és alig vesztek meccset. És ha a játékod rossz, akkor állandóan kérdezed magadtól. ’Nem vagyok elég jó, vagy mégis mit kéne csinálnom? ’ Ha nyerésben vagy és jól mennek a dolgaid, akkor elfelejtkezel erről – de én úgy gondolom, hogy az a legjobb idő, hogy javíts. Azt hiszem nagy hatással volt a karrieremre, hogy erre rájöttem.”

Roger Federer alapítvány: „A Roger Federer alapítványt karácsony napján kezdtem el 2003-ban, és sokat tanultam belőle. Mert nagyon figyelmesnek kell lenned – hiszen az alapítványoknak nagyon sok szabályaik és előírásaik vannak, amikkel akkor nem voltam tisztában. Csak úgy gondoltam, hogy jó lenne valamint visszaadni. De ez nem olyan könnyű, mint aminek látszik. Más részről, tudod, hogy az alapítványnak nagy hatási vannak és tud változtatni a dolgokon. Elmentem Etiópiába és dél Afrikába, mert úgy gondoltam, hogy fontos, hogy magam is megtapasztalhassam a dolgokat. Mindenkinek, akinek megvan a lehetősége, hogy segíthessen annak meg kéne tennie. Ennek nem kell mindig pénzbelinek lennie, tény, hogy néha mást az emberek alábecsülnek. Persze tudom, hogy ez nehéz, és nem mindig lehet megtalálni rá a megfelelő időt vagy a megfelelő embert. De számomra ez nagyszerű, és várom, hogy mi vár még ránk az alapítvánnyal.”

A legnehezebb lépés: „Nem mindig könnyű tehetségesnek lenni. Jó tehetségesnek lenni, de azt hiszem nálam az áttörés volt a legnehezebb. Ez akkor volt, amikor a juniorok és a profik közti lépést kellett megtennem. De nincs választásod. Idősebb leszel, szóval nem lehetsz junior többé és nincs ’menekülési út’. Az emberek azt kérdezték tőlem, hogy én leszek az a játékos, aki nagyon tehetséges, de soha nem robban be úgy igazán. Ez akkor volt, amikor kikaptam a Roland Garros első körében 2003-ban. Utána elmentem Wimbledonban és megnyertem, és a többi már csak történelem.”