Frei Tamás a mai Metropolban írt Rogerről egy cikket.

Az elegáns teniszkirály

Roger Federer halkan beszélt. És franciául. Aztán németül. Aztán kicsit angolul. Végül pedig elköszönt olaszul. Néhány nappal ezelőtt pár méter távolságból figyeltem, ahogy a monacói veresége utáni sajtótájékoztatón szerényen, összezárt lábbal ül, és a kezével gesztikulálva véletlenül megüti a mikrofont („excusez-moi” – kért azonnal elnézést franciául). 

Néztem őt, és közben az járt a fejemben, hogy vajon hány ország külügyminisztere vagy éppen kormányfője irigyelhetné meg ennek a teniszezőnek csak a nyelvtudását és a diplo­máciai érzékét. Pedig Federernek alapvetően csak teniszeznie kellett tudnia ahhoz, hogy ennek a sportágnak hosszú évekig a koronázatlan királya legyen.
Bár látva őt, most már azt hiszem, hogy a nyelvtudás sem jött rosszul neki. A svájci német apuka és a dél-afrikai származású anyuka. A multikulti gyerekkor. Mert honnan is lenne egyébként érzéke ahhoz, hogy például meghallja egy tízezres stadionban az „avanti Roger” buzdításokat? És eszébe jusson ebből rögtön, hogy hát persze, Monacótól 10 kilométerre már az olasz határ húzódik. A multikulti Federer azonnal küldött is egy „grazie millé”-t a tribün olasz részlege felé, ahonnan attól a pillanattól kezd­ve kétezer olasz hördült fel minden egyes jó ütésénél. És vitték a hátukon, lökdösték, lelkesítették, amikor meginogni látták egy-egy pillanatra.
Federer diplomata. Kommunikátor. Szenzoraival, mint egy előadóművész, érzi a tömeget. Együtt lüktet a nézőkkel, kap és ad, bennük, velük létezik. Lenyűgöző volt közelről látni őt. Mert hát ilyen lett a tenisz. Ma már nem csak a jó ütésekről szól. A mai világelső, Rafael Nadal (Federer jelenleg már „csak” a harmadik) spanyolul beszél, és töredezve kicsit angolul. Nem is „jön át”, ahogy ezt az újságírók mondani szokták. Tapsolnak neki, igen. Megcsodálja a közönség a fantasztikus lendületet, erőt és ütéseket. Igen.
De nincs lelkesedés, nincs szerelem. A Federert verő osztrák Melzer is hiába próbált tört franciasággal az amúgy ellene drukkoló közönség szívébe férkőzni, mégsem sikerült neki. Erőltetett volt, darabos. Ez csak Federernek megy. Ebben még mindig ő a világelső. Zseniális, komplex tenisztitán.