Ani7ta jóvoltából olvashatunk egy aranyos interjút Rogerrel, ami pár hete készült. Beszél a lányairól, hogy milyen most az életük a sok utazással, és hogy hogy állnak a kicsik a tenisszel ;) és kitér a jövőjével kapcsolatos dolgokra is, hogy meddig akar még játszani.

18 táskával úton

Édesapaként a pályán kívül kevesebbet gondol a teniszre, mint korábban?
Mindig jó voltam a dolgok kikapcsolásában, de profiként ennek ellenére sem szabad teljesen elfelejteni a teniszt, soha. Ezért kell élni, komolynak kell lenni és én már jó ideje az vagyok. Most, a gyerekekkel időnként megpróbálok még hamarabb hazaérni, mint egyébként, h lássam őket, de nem probléma, ha egész nap a pálya körül kell lennem. Mint szombaton, mikor az eső miatt várnom kellett és a többi játékossal ütöttem el az időt.

Hogy változott meg az élete a lányai által?
Jelentősen. A szervezés sokkal bonyolultabb lett. Sok barátunk kérdezi: hogy csináljátok egyáltalán? De időközben majdnem normális már, h 18 táskával utazunk. Az egész időszak: Ázsia, Európa, újra Ázsia, Ausztrália, Amerika egészen Monte Carloig nagyon intenzív volt. Ezt én is éreztem, ezért Párizs előtt igazán fáradt voltam. De örülök, hogy a gyerekek miatt nem kellett mindent a feje tetejére állítanom: 5 tornát lemondani, visszavenni az edzésekből, vagy már reggel 7-kor edzeni.

Miben különbözik Charlene Riva és Myla Rose?
Különböző személyiség, bár ikrek. Nagyon érdekes ezt megélni. Az egyik ezt csinálja jobban, a másik azt. Más az érdeklődésük is, nagy öröm látni őket fejlődni. Most már egyre többet követelnek tőlem és néhány dolgot már megtudok tanítani nekik.

Realizálják már a lányai, hogy ön világsztár?
Nem, fogalmuk sincs. Elvégre még alig 2 évesek, de megismernek a tv-ben és plakátokon. Ha elmegyünk egy Nike bolt előtt, Mirka megáll, rám mutatnak és mondják a nevem. Ha megkérdezem tőlük, hogy mi a tenisz, ütést imitálnak és azt kiabálják, hogy "bumm, bumm". A wilsontól kaptak kis ütőket, de ezekkel bent játszani túl veszélyes, nyáron majd talán intenzívebben fogunk teniszezni velük..

Beszélnek már?
Néhány szót kezdenek.

Milyen nyelven?
Angolul és svájci németül. A touron sok angolul beszélő barátunk van, ha többet lennének otthon még inkább svájci németet beszélnének. Jelenleg az angol inkább a több. Mindig mondogatok nekik szavakat és ha tudják, boldog vagyok.

Bázeli akcentusuk van?
(nevet) Azt nem hallom még ki, kérdezzen egy év múlva.

Hogy van az, ha - mint múlt héten - felkeresik a zürichi állatkertet? Előtte bejelentkeznek?
Nem. Tulajdonképpen úgy akartam odamenni, h ne ismerjenek fel, de persze már a pénztárnál felismertek és ingyen beengedtek. Fotót is szerettek volna készíteni velem, de elutasítottam, a halle lemondásom miatt az nem lett volna szerencsés. De legközelebb szívesen pózolok egy elefánt előtt, ha azt szeretnék. Ez egy spontán kirándulás volt, egyszerűen felszálltunk a villamosra és odamentünk. Most voltam először a zürichi állatkertben és tetszett.

Egyre több időt tölt Svájcban?
Amíg játszom, addig ez nehéz. Szívesen lennék gyakrabban Svájcban, de most nem ez van fókuszban. Lehetőleg a kicsiknek kell, h egyszerű legyen az egész, semmi értelme 2-3 napra Svájcba utazni, akkor már inkább hosszabb ideig maradunk ugyanott és onnan utazunk tovább. Szerencsések vagyunk, mert sok barátunk és a család is meglátogat minket, ezáltal olyan érzésünk van, mintha otthon lennénk.

Hol érzi otthon magát? Bázelben? Zürichben? Dubaiban?
Bázelben. Ott töltöttem a legtöbb időt, de Zürichben is egyre jobban kiismerem magam, ahogy Dubaiban is, mindenhol jól érzem magam. Ez fontos nekem, azért, h tovább maradhassak a Touron. Pete Sampras mesélte nekem, h a karrierje végén 4 hét után mindig már haza akart menni. Nálam ez nincs így, Monacoig 8 és fél hónapig nem aludtam a saját ágyamban. Nem probléma számomra ilyen kompromisszumokat kötni, mert az életem igazán gyönyörű.

Hogy őrzi meg az örömöt a teniszben? Mi a legszebb ebben a sportban?
Sérülés nélkül edzeni és játszani. A világ legszebb városai között ide-oda utazni, a legszebb center pályákon játszani, ezek elég motivációt jelentenek. Ehhez jönnek még a rekordok, amik csábítanak. Az új generáció, akik ellen bizonyítani akarok. Izgalmas azt kutatni, hogyan tudnék még javulni. Mindig vannak új kihívások, ezért nem lesz soha unalmas.

Egyszer azt mondta a 2012-es olimpiáig Wimbledonban játszik, van már új horizont?
Ezt azért mondtam akkoriban, h békén hagyjanak. Egyszer azt is megkérdezték, abbahagyom-e ,ha megnyerem a Roland Garrost, ezt hülyeség. Nem az a célom, h mindent elfelejtsek és azt mondjam: Köszönöm, viszlát. Amíg örömöm lelem a teniszben és úgy érzem lépést tudok tartani a legjobbakkal, tovább csinálom. Új horizontot nem állítottam fel, de nem akarom abbahagyni a 2012 Olimpia után, a következő másfél év már meg van tervezve.

A bosszantó kérdések a legnehezebbek a munkájában?
Nem, akkor nem lennék önként itt (nevet). De veletek svájciakkal még kicsit nyugisabb, de vannak elég fáradságos dolgok. Pl. Párizsban állandóan Djokovicról kellett beszélnem, h mi mindent nyert. Mindig az utóbbi heteket veszik mércének, miközben senki nem tud ennyi idő alatt alapvetően megváltozni. Sokak számára nehéz elfogadni, h a legjobb 4-5 játékos egyszerre jól játszik. Úgy gondolják, csak egynek szabadna jó formában lenniük, mert csak egy nyer. De ez hozzátartozik a mindennapokhoz, h kérdeznek, de az a döntő, h az ember ne hagyja magát túlságosan befolyásolni a sajtó által.