A mai Nemzeti Sportban 2 cikk jelent meg Rogerről: minden idők legjobbja, Már márkanév is.
A bővebben szócskára kattintva elolvashatjátok mindkettőt.

Minden idők legjobbja

Roger Federer ,egszerezte rekordot jelentő 15. Grand Slam-elsőségét.

Roger Federer a vártnál sokkal nehezebben, de megnyerte élete 15. Grand Slam-trófeáját, és ezzel az örökranglista élére ugrott. Andy Roddick - aki legalább olyan rangú főszereplője volt a wimbledoni döntőnek, mint a svájci zseni - azonban majdnem elrontotta a parádét.

A tavalyi döntő színvonalát nem sikerült elérni. Persze kérdés, valaha sikerül-e bárkinek túlszárnyalni azt a csodát, amelyet Rafael Nadal és Roger Federer akkor bemutatott.

De izgalmak tekintetében Andy Roddick és Federer mérkőzését, a wimbledoni bajnokság férfi egyesének idei fináléját is nehéz lesz felülmúlni - elsősorban az amerikainak köszönhetően. Roddick ugyanis ellentétben szinte az összes eddigi, a svájci elleni találkozójával (pedig volt már belőlük húsz), ezúttal elhitte, hogy győzhet, végig remekül játszott, és csak egy-egy pillanatra ingott meg.

Ám ennyi is elég volt Roger Federernek.

Pedig a svájci magához képest nem teniszezett kiemelkedően. Nem támadott elég erőteljesen, nem uralta a játékot, ahogyan Roddick ellen általában szokta, inkább arra várt, hogy az amerikai szokása szerint összecsuklik, és a tagló alá hajtja a fejét. Ám erre az idényre hihetetlenül feljavuló, fonákkal és a hálónál is elképzelhetetlenül magabiztos Roddick nem tette meg ezt a szívességet, sőt: ha nincs a második szett végi rövidzárlata, óriási esélye lett volna a győzelemre.

Már a meccs első két játéka jelezte, mire lehet számítani: mindketten két-két ászt vágtak be ugyanis, és ezt követően is roppant magabiztosan hozták az adogatójátékukat. Federer végül 50, Roddick 27 ásszal zárt, de ebbe nem számítanak bele azok a szervák, amelyekbe éppcsak bele tudott kapni az egyik, avagy a másik - összességében a pontok legalább egyharmada labdamenet nélkül született.

Az első izgalmak 5:5-nél történtek: Federer négyszer is bréklehetőséghez jutott, és ekkor úgy tűnt, a kettejük közti szokásos forgatókönyv szerint alakulhat a meccs: a svájci megnyeri az első felvonást, amivel megtöri az amerikait - és simán győz. Csakhogy Roddick mellé szegődött a szerencse: a volt (és leendő) világelső három labdája összesen talán három centivel esett a vonal mellé, így kimaradtak a fogadóesélyek.

Ez pedig megbosszulta magát: Roddick 6:5-nél előbb parádés keresztütést vágott be már szinte a lelátóról, majd Federer rontott kettőt, és ez épp elég volt ahhoz, hogy az omahai megnyerje az első szettet. A másodikban is ő volt a bátrabb, a pontosabb - viszont Federer is szinte tökéletesen teniszezett adogatóként, így csak a rövidítés hozhatott döntést.

Nos, Roddick ott bukta el először a meccset.

Merthogy ha 6-2-es előnyben egyetlenegyszer is kellően bátran játszik, vagy nem üt ki Délnyugat-London külterületére egy nem túl bonyolult röptét, kettő nullás előnyre tehetett volna szert. Ám amikor kezében volt a lehetőség, szétesett, mint egy puzzle, Federernek pedig több sem kellett: hat labdamenetnyi földöntúli tenisszel egyenlített. Az amerikai ki is vonult a mosdóba, hogy rendezze gondolatait.

A harmadik játszma elején látszott is, úgymond meg van fogva. Csakhogy Federer hiába volt magabiztosabb, Roddick nem tört össze, a felvonás egyetlen bréklabdáját ász értékű szervával hárította, és felszívva magát eljutott a rövidítésig - az azonban ismét a svájci terepe volt.

Kettő egy Federernek - ilyenkor már tényleg befejeződik egy Roddick elleni meccse.

Csakhogy a rekordot jelentő tizenötödik Grand Slam-elsőségére hajtó zseni ismét visszavett a tempóból, 2:1 után pedig két rontása elég volt ahhoz, hogy ellenfele értékesítsen egy bréklabdát, majd végig is vigye a fogadóelőnyt, azaz kezdődhetett minden elölről.

A döntő felvonás két mozzanatban különbözött az előzőektől: egyrészt kétszer olyan hosszú volt (összesen 30 játékon és 95 percen át gyűrték egymást a felek), másrészt Federer olyat tett, amit előtte a meccs során egyszer sem: értékesített egy bréklabdát.

Eddigre Roddick másodszor is elvesztette a meccset. 8:8-nál ugyanis neki lett volna két lehetősége elvenni a svájci szerváját, de nem tudott élni az alkalommal. Pedig ha bármelyik labdát beüti, már csak hoznia kellett volna a szerváját élete első wimbledoni bajnokságához, márpedig ez addig minden alkalommal sikerült neki. Csak Federer vízfakasztó szerváival nem tudott mit kezdeni - már megint.

És egyre fáradt, mind fizikai­lag, mind mentálisan - merthogy ő szervált másodikként, neki kellett futnia az eredmény után. Az arcán jobban látszott az elszántság, mint a svájcién, aki azonban hidegvérrel hozta egyik adogatójátékot a másik után, és várt, várt, várt a lehetőségre - amely négy és egynegyed órányi tenisz után eljött.

15:14-nél Roddick kettőt hibázott, Federer lecsapott, és az amerikai már csak a levegőbe tudott ütni egy gyilkos labdát.

Vége lett - Roger Federer történelmet írt.

Megszerezte hatodik wimbledoni bajnokságát; ennél többet csak Pete Sampras - aki elkésett ugyan, de aztán a díszpáholyból nézte végig a meccset - nyert. És megszerezte tizenötödik Grand Slam-győzelmét - ennél pedig már Pete Samprasnek is kevesebb van: Federer az örökranglista élére ugrott. Björn Borg, Rod Laver és Rafael Nadal után ő lett a negyedik a tenisz nyílt korszakában, aki egyazon évben Roland Garrost és Wimbledont nyert. Ráadásul tizenegy és fél hónap után visszavette a világelsőséget Rafael Nadaltól. De nemcsak a jelenkor, hanem minden idők legnagyobb játékosa is ő - immár visszavonhatatlanul.

Már márkanév is

Roger Federer nem csak játékban, piaci értékben is a világ legjobb teniszezője.
Roger Federer wimbledoni győzelmével a világ legeredményesebb teniszezőjévé emelkedett, már téren viszont már egy ideje ő az abszolút első a sportágban. Nála többet senki sem keresett pályatársai közül, és ma már nincs az övénél jobban felépített márka sem a "fehér sportban".

Irány a milliárd!

A legtöbb pénzdíjat (49 460 604 dollár) kapó teniszező a honlapja tanúsága szerint kilenc kiemelt szponzorral (Gillette, Jura, Mercedes, Nationale Suisse, NetJets, Nike, Rolex, Swissair, Wilson) működik együtt. 27 éves korára minden bevételét figyelembe véve 300 millió eurónál (420 millió dollár) jár, miközben a korábbi európai "unikum", Michael Schumacher ugyanennyi idősen még "csak" 100 millió eurónál (140 millió dollár) tartott. Ha azt nézzük, hogy a Formula-1 hétszeresen megkoronázott királya a visszavonulásáig 600 millió eurót keresett, illetve Federer tartja a tempót, a svájci eurómilliárdosként mehet nyugdíjba.

"Roger Federer csak két helyen nem nyert: a Roland Garroson és a Madison Avenue-n" - írta 2007-ben a CNN internetes oldalán Chris Isidore sportgazdasági elemző. Két év alatt okafogyottá vált a megállapítás, minden idők legeredményesebb teniszezője ugyanis 2009-ben megszerezte a gyűjteményéből még hiányzó Grand Slam-trófeát, és legkésőbb az idénre befutott a reklámpiac központjának tartott New York-i utcán is. Elég ha azt mondjuk: 2008-ban több mint 30 millió dollárt keresett - csak szponzori és reklámbevételeiből.

Ez már évek óta így lehetne, ha Federert valóban érdekelte volna a marketing, illetve ha a világcégek érdemben is felfigyeltek volna rá. A svájci még azt a luxust is megengedte magának, hogy 2003 és 2006 között egyetlen sportügynökséggel se álljon kapcsolatban, hanem édesanyja, Lynette és felesége (akkor még "csak" barátnője), Miroslava Vavrinec által vezetett Roger Federer Management gondjaira bízza a gazdasági ügyek kezelését. Federer akkor lett az, aki ma is (a világ legjobbja), akkor nyerte meg az első GS-tornáját (2003-ban Wimbledont), de saját cége mindössze két újabb szponzort tudott odacsábítani a már meglévők mellé. A Swissairt és a Maurice Lacroix svájci óragyártó céget.

Más nem jött, Beat Ritschard, az Octagon marketingügynökség akkori ügyvezetője szerint azért, mert Federert sokkal jobban érdekelték a győzelmek, mint a bankszámlája. "Abban különbözik a többiektől, hogy ő tényleg elhiszi, neki a tenisz, nem pedig a pénz jelenti a prioritást" - mondta Ritschard. Ha ehhez hozzátesszük, hogy akkoriban egy elemző, Steve Rosner úgy vélte, "a marketingértéket illetően Federer a legalulértékeltebb a világsztárok közül" (jellemző példa: 2005-ben 14 millió dollárt keresett, a nők között negyedik Marija Sarapova egymillióval kapott többet, míg a pályafutása vége felé ballagó Andre Agassi 30 milliót "kaszált"), elképzelhetjük, mekkora munka várt az IMG újra aktivizált csapatára.

Pontosabban csak Tony Godsickre, a cég mai alelnökére, mert a Federer-vállalkozásban ő az egyetlen, aki nem családtag. Az édesanya és a feleség szerepéről már írtunk (bár utóbbi feladata bővült a sajtószóvivő és a stylist szerepével), az édesapa, Robert pedig fia jótékonysági alapítványát (Roger Federer Foundation) kezeli. "Nekem meg az volt a feladatom, hogy fejlesszem a Federer-brandet - emlékezett vissza Godsick. - Rogerben végig ott volt a lehetőség, hogy a világ egyik legjobban eladható sportolója legyen, és a pályán nyújtott teljesítményét is ennek szolgálatába állította."

Azért neki is át kellett verekednie magát néhány olyan akadályon, amelyet szakértők korábban felvetettek. Rit­schard azt mondta Federerről, "nem olyan extrovertált, mint a sztárok többsége, azt szereti a legjobban, ha szurkolók előtt teniszezhet"; Bernhard Christen, Federer személyes tanácsadója szerint "Rogernek az a célja, hogy sokáig világelső legyen, ezért külsős fellépéseit a lehető legkevesebbre akarja csökkenteni"; Bob Dorfman, a Sports Marketers Scouting Report szerkesztője állítja, Federerrel azért nehéz eladni bármit is, mert "ha megpróbálok végigmenni az utcán, és ő elsétál mellettem, nem tudom, megjegyezném-e akár csak egy pillanatra is az arcát"; Scott Stanford tehetségkutató szerint Amerikában azért nehéz őt befuttatni, mert ott kevés a tehetséges teniszező a férfiak között, ez pedig rossz hatással van az eladhatóságára.

Ma viszont már ott tart a vállalkozás, hogy Godsick szerint sokkal több ajánlatot kell elutasítaniuk, mint amennyit elfogadnak. Az áttörést a 2007-es Gillette-kampány hozta meg, amelyet 150 országban vetítettek, és amivel Simon Chadwick, a coventryi egyetem közgazdászprofesszora úgy véli, "Federer olyan értéket teremtett, amelyre a szponzorok is felfigyelnek, és amellyel a hétköznapi emberek számára is elérhetővé tette magát". Jellemző példa erre a Nike-val kötött szerződése: az első megegyezést még a saját elképzelései szerint ütötte nyélbe a "pipás" céggel Federer, az évi egymillió dollárt hozott neki, a közelmúltban tíz évre meghosszabbított szerződése meg 13 milliót egy-egy esztendőben. (Emellett nem elhanyagolható összeg a Gillette-től kapott évi 15 millió dollár, míg a Wilson ütőgyártó annyira elégedett vele, hogy élethosszig tartó nagyköveti kinevezéssel, no meg évi 1.5 millió dollárral jutalmazta.) Pedig a Nike-nál sokáig nem gondolkoztak Federerben, mert az Egyesült Államokban a forgalom két százalékát sem teszi ki a teniszcipők eladásából származó bevétel, viszont a világ más részein sokkal jelentősebb az összeg.

És ott Federert is jobban ismerik…

Tiger Woods utolérhetetlen

A Sports Illustrated amerikai magazin kimutatása szerint minden bevételt figyelembe véve az előző naptári évben is Roger Federer volt a legjobban kereső teniszező (bár a pénzdíjak alapján csak második volt, az általa összeütött 3 478 676 dollárnál Rafael Nadal majdnem 3.3 millióval többet gyűjtött), míg minden sportolót figyelembe véve a 10. helyen zárt. Az élen - sérülése dacára! - Tiger Woods végzett, aki kétszer annyi dollárra tett szert, mint a második Phil Mickelson. Ha szigorúan a reklámbevételeket nézzük, Woods (105 millió dollár), Mickelson (53), Federer (31.65) a sorrend. (David Beckham esetében eltérőek a források, akad, amelyik a svájci teniszező elé rangsorolja.)